Utunkat a Kárpát Túraközponttól indítjuk.  A túraközpontból kilépve jobbra indulunk a főúton mindaddig, amíg a Sárga sáv jelzés be nem csatlakozik balról. A Sárga sáv jelzésen haladunk tovább, s a falut az egykori vasút nyomvonalán hagyjuk el. Utunk a műúttal többnyire párhuzamosan halad a Barát-réten keresztül.
Barát rét
Elhaladunk az Őrház előtt, majd a műúttól az Oldal-völgyi halastavat követően jobb oldali irányba (ÉK felé) fokozatosan távolodunk. Továbbra is a Sárga sáv jelzésen megyünk tovább,  hamarosan elérkezünk Táskás-rétre, ahol a Sárga sáv jelzéshez D-i irányból csatlakozik a Török út, azaz a  Zöld sáv jelzés. A Sárga, Zöld fonódó sáv jelzésen folytatjuk utunkat  É felé, mindaddig amíg a két út szét  válik. Továbbra is a Zöld sáv jelzésen maradunk. A Megyehatáron keresztülszeli utunk a műutat, s a hegyoldalba felkapaszkodva követjük a jelzést.  A Török út előbb eléri a Bánya-hegyet, majd Nagy-mezőt. Nagy-mezőt elhagyva utunk előbb élesen balra kanyarodik, majd rövid idő múlva a Zöld sáv jelzés élesen jobbra megy tovább, mi viszont változatlan irányban haladunk tovább a Zöld kereszt jelzésen a műúttal párhuzamosan egészen Bánkútig.  Bánkút ideális hely hosszabb pihenő tartására, szükség esetén enni és innivaló vásárlásra itt van lehetőségünk.
S sáv
Nagymező
Nagymező
Bánkút: A Bükk-fennsík északi részén található, 780-956 tengerszint feletti magasságban. Bánkút nem alkot zárt települést, állandó lakosa nincs. Nevét a Bán-patak forrásáról kapta. Közigazgatásilag Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye határán fekszik. Bánkút a Bükk-fennsík keleti részén fekvő sí központ, amely a hegység második legmagasabb pontja, a Bálvány  alatt található, közigazgatásilag Nagyvisnyóhoz tartozik.
1930 áprilisában Pallavicini Alfonz Károly őrgróf 1045 négyszögöl területet menedékház építésének céljára 25 évi használatra átengedett a Diósgyőri Egyesületnek a bánkúti turistaház megépítésére, ami 33 000 pengőbe került, úgy, hogy Pallavicini építőanyaggal és fuvarral, a vasgyár építőanyaggal segítette az építkezést. Ennek eredményeként a házat 1930. október 26-án használatba vették, 1931 pünkösd vasárnapján pedig ünnepélyesen felavatták. A második világháború után a turistaházat bezárták, ezt követően követően a Bánkút Síklub vette át a területgazda szerepét.
A 2000-es évek elején a Magyar Honvédség a Felső-Borovnyák ráadásul a csúcsra épített egy 3D-s NATO-lokátort.
Bánkúton az időközben becsatlakozott Kék sáv jelzésre, az Országos Kék-túra útvonalára térünk át. (A Kék sáv jelzés itt együtt halad a Piros sáv jelzéssel.) Jelzésünket követve elhaladunk a sípálya és a sí ház mellett, majd egy rövid emelkedőt követően a Kék sáv jelzés elválik a Piros sáv jelzéstől és fokozatosan ereszkedik lefelé Mályinka irányába.  Rövidesen a Kék sáv jelzésből jobb felé ágazik ki a Kék várrom (L) jelzés, melyen haladva előbb becsatlakozik a Sárga sáv jelzés, majd a Kék várrom jelzés élesen jobbra fordul. A várrom jelzésen maradva érjük el  a Dédesi  vár maradványait.
Dédesi vár: A dédesi vár Borsod-Abaúj-Zemplén megye nyugati részén, Nagyvisnyó és Dédestapolcsány közelében található a Bükk hegység északi részén, a Bükki Nemzeti Parkon belül. 
Dédes vára a 13. században épült IV. Béla királysága idején, közvetlenül a tatárok kivonulása után. Építője Ákos nembeli Ernye bán, a király hűséges híve volt. 1247-ben Gergely fia Markus és Miklós, Zadur fia Jakab és Damiano segítséget kérnek a Miskócoktól, és eladják Dédeskő egy részét. A vár további említése 1254-ből való. Ernye fia István, a későbbi nádor — aki III. Endre halála után a szabad királyválasztás híve volt — nem tartozott Károly Róbert párthívei közé. Fiai az 1317-es debreceni csatában vereséget szenvedtek a király híveitől és Dédes várába menekültek. A várat a király hadvezére, Debreceni Dózsa megostromolt és elfoglalt, a hűtlenkedőket fej- és jószágvesztésre ítélték. 1325-ben I. Károly a várat újraépítette és várnagyot helyezett bele. 1431-ben Borbála királyné Rozgonyi Istvánnak zálogosította el. 1439-ben Albert király visszavette és a Palóczyaknak adta. A Palóczy család egészen 1526-ig birtokolta a várat, mígnem a család utolsó férfitagja, Palóczy Antal a mohácsi csatában elesett. Ezt követően a Dobó és Perényi család vitázott a vár tulajdonlásán, amely 1526 után János királyhoz került. Az uralkodó 1537-ben adományozta Perényi Péternek a várat és birtokait. A dédesi vár fennhatósága alá tartozott Dédes és Sajószentpéter mezőváros, valamint Tardona, Nagyvisnyó, Tapolcsány, Mályinka, Szilvásvárad és Rátótföldje. Perényi Péter fia, Perényi Gábor utód nélkül halt meg, így a vár Erdőhegyi Boldizsár birtoka lett. 
A várat 1567. április 1-jén kezdték el ostromolni a törökök Hasszán temesvári pasa vezetésével. A várat kezdetben Kávásy László, majd ennek halála után Bárius (Bory) István várnagy védte. Noha 15 napig bámulatos ellenállással harcoltak a várvédők az óriási túlerővel szemben, a fogyatkozó készletek mellett egyetlen esély maradt: a menekülés. A vár parancsnoka a megmaradt puskaport a vártorony alá hordatta össze, majd a védők egy rejtett alagúton elhagyták az erődöt. A kanóc tüze akkor ért a puskaporhoz, amikor a törökök diadalittasan berontottak a várba. Az építményt több száz török katona sírjává vált. Hasszán pasa bosszúból a vár megmaradt részét is leromboltatta, és innentől kezdve egészen napjainkig a dédesi vár romvárként van nyilvántartva.
A vár egy bástyájának sarokfalai még láthatók, illetve az egykori erőd helyén több helyen várfalmaradványok tűnnek elő a bokrok közül. Ezek állapota igencsak leromlott.
A várrom megtekintése után visszaindulunk, és a Sárga sáv jelzés elérését követően É felé folytatjuk utunkat. A Sárga sáv jelzésen előbb a műutat érjük el, ahol balra fordulva rövidesen beérkezünk Nagyvisnyó községbe.
Nagyvisnyó: Nagyvisnyó község Heves megye Bélapátfalvai járásában Szilvásváradtól 5 kilométerre. Hegyekkel ölelt helyen, a Bükki Nemzeti Park területén, a Szilvás-patak mellett fekszik. Az ősrégi kis település nevét a 12. században említették először Vyznyo néven, ekkor a Bél nemzetség birtokai közé tartozott. Idővel itt két Visnyó: Kis- és Nagyvisnyó alakult ki. 1407-ben Lastóczi Sebestyént iktatták be a település birtokába, majd utánuk a Csapi családé, 1460-ban Krucsai Tamás, Agócz Péter birtoka lett, 1473-ban Kozma Istváné, és a század végén, 1492-ben Ujfalussi Miklósé és Pálé volt. 1569-ben Kisvisnyó pusztára I. Rákóczi György, Kálnássy Ferenc és Deregnyei Pál kapott János Zsigmond királytól királyi adományt. 1598-as összeíráskor Nagy-Visnyó a varannai plébániáé volt. 1663-ban Bocskai István, Soós György és a Drugeth család birtoka volt. 1672-ben Drugeth Györgyné a maga részét a varannai pálosoknak adományozta. A pálos rend megszűntével később az eperjesi görög katolikus püspökségé lett.
KT - Nagyvisnyó
Kárpát Egyesület Eger
Author: Kárpát Egyesület Eger (ID: 26953)
Posted: 2016-05-07 07:23 GMT+00:00
Mileage: 30.11 km
(0 ratings)
Tags: Hiking
Views: 170
Comments (0)
Share
Embed this trip
Click here to load all photos (11)

Táv: 30,1 km Idő: 7 óra 30 perc

Túraközpont
Utunkat a Kárpát Túraközponttól indítjuk. A túraközpontból kilépve jobbra indulunk a főúton mindaddig, amíg a Sárga sáv jelzés be nem csatlakozik balról. A Sárga sáv jelzésen haladunk tovább, s a falut az egykori vasút nyomvonalán hagyjuk el. Utunk a műúttal többnyire párhuzamosan halad a Barát-réten keresztül.
Barát rét
Barát rét - Őrház
Elhaladunk az Őrház előtt, majd a műúttól az Oldal-völgyi halastavat követően jobb oldali irányba (ÉK felé) fokozatosan távolodunk. Továbbra is a Sárga sáv jelzésen megyünk tovább, hamarosan elérkezünk Táskás-rétre, ahol a Sárga sáv jelzéshez D-i irányból csatlakozik a Török út, azaz a Zöld sáv jelzés. A Sárga, Zöld fonódó sáv jelzésen folytatjuk utunkat É felé, mindaddig amíg a két út szét válik. Továbbra is a Zöld sáv jelzésen maradunk. A Megyehatáron keresztülszeli utunk a műutat, s a hegyoldalba felkapaszkodva követjük a jelzést. A Török út előbb eléri a Bánya-hegyet, majd Nagy-mezőt. Nagy-mezőt elhagyva utunk előbb élesen balra kanyarodik, majd rövid idő múlva a Zöld sáv jelzés élesen jobbra megy tovább, mi viszont változatlan irányban haladunk tovább a Zöld kereszt jelzésen a műúttal párhuzamosan egészen Bánkútig. Bánkút ideális hely hosszabb pihenő tartására, szükség esetén enni és innivaló vásárlásra itt van lehetőségünk.
S sáv
Nagymező
Nagymező
Bánkút
Bánkút: A Bükk-fennsík északi részén található, 780-956 tengerszint feletti magasságban. Bánkút nem alkot zárt települést, állandó lakosa nincs. Nevét a Bán-patak forrásáról kapta. Közigazgatásilag Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye határán fekszik. Bánkút a Bükk-fennsík keleti részén fekvő sí központ, amely a hegység második legmagasabb pontja, a Bálvány alatt található, közigazgatásilag Nagyvisnyóhoz tartozik.
1930 áprilisában Pallavicini Alfonz Károly őrgróf 1045 négyszögöl területet menedékház építésének céljára 25 évi használatra átengedett a Diósgyőri Egyesületnek a bánkúti turistaház megépítésére, ami 33 000 pengőbe került, úgy, hogy Pallavicini építőanyaggal és fuvarral, a vasgyár építőanyaggal segítette az építkezést. Ennek eredményeként a házat 1930. október 26-án használatba vették, 1931 pünkösd vasárnapján pedig ünnepélyesen felavatták. A második világháború után a turistaházat bezárták, ezt követően követően a Bánkút Síklub vette át a területgazda szerepét.
A 2000-es évek elején a Magyar Honvédség a Felső-Borovnyák ráadásul a csúcsra épített egy 3D-s NATO-lokátort.
Dédesi vár
Bánkúton az időközben becsatlakozott Kék sáv jelzésre, az Országos Kék-túra útvonalára térünk át. (A Kék sáv jelzés itt együtt halad a Piros sáv jelzéssel.) Jelzésünket követve elhaladunk a sípálya és a sí ház mellett, majd egy rövid emelkedőt követően a Kék sáv jelzés elválik a Piros sáv jelzéstől és fokozatosan ereszkedik lefelé Mályinka irányába. Rövidesen a Kék sáv jelzésből jobb felé ágazik ki a Kék várrom (L) jelzés, melyen haladva előbb becsatlakozik a Sárga sáv jelzés, majd a Kék várrom jelzés élesen jobbra fordul. A várrom jelzésen maradva érjük el a Dédesi vár maradványait.
Dédesi vár
Dédesi vár: A dédesi vár Borsod-Abaúj-Zemplén megye nyugati részén, Nagyvisnyó és Dédestapolcsány közelében található a Bükk hegység északi részén, a Bükki Nemzeti Parkon belül.
Dédes vára a 13. században épült IV. Béla királysága idején, közvetlenül a tatárok kivonulása után. Építője Ákos nembeli Ernye bán, a király hűséges híve volt. 1247-ben Gergely fia Markus és Miklós, Zadur fia Jakab és Damiano segítséget kérnek a Miskócoktól, és eladják Dédeskő egy részét. A vár további említése 1254-ből való. Ernye fia István, a későbbi nádor — aki III. Endre halála után a szabad királyválasztás híve volt — nem tartozott Károly Róbert párthívei közé. Fiai az 1317-es debreceni csatában vereséget szenvedtek a király híveitől és Dédes várába menekültek. A várat a király hadvezére, Debreceni Dózsa megostromolt és elfoglalt, a hűtlenkedőket fej- és jószágvesztésre ítélték. 1325-ben I. Károly a várat újraépítette és várnagyot helyezett bele. 1431-ben Borbála királyné Rozgonyi Istvánnak zálogosította el. 1439-ben Albert király visszavette és a Palóczyaknak adta. A Palóczy család egészen 1526-ig birtokolta a várat, mígnem a család utolsó férfitagja, Palóczy Antal a mohácsi csatában elesett. Ezt követően a Dobó és Perényi család vitázott a vár tulajdonlásán, amely 1526 után János királyhoz került. Az uralkodó 1537-ben adományozta Perényi Péternek a várat és birtokait. A dédesi vár fennhatósága alá tartozott Dédes és Sajószentpéter mezőváros, valamint Tardona, Nagyvisnyó, Tapolcsány, Mályinka, Szilvásvárad és Rátótföldje. Perényi Péter fia, Perényi Gábor utód nélkül halt meg, így a vár Erdőhegyi Boldizsár birtoka lett.
A várat 1567. április 1-jén kezdték el ostromolni a törökök Hasszán temesvári pasa vezetésével. A várat kezdetben Kávásy László, majd ennek halála után Bárius (Bory) István várnagy védte. Noha 15 napig bámulatos ellenállással harcoltak a várvédők az óriási túlerővel szemben, a fogyatkozó készletek mellett egyetlen esély maradt: a menekülés. A vár parancsnoka a megmaradt puskaport a vártorony alá hordatta össze, majd a védők egy rejtett alagúton elhagyták az erődöt. A kanóc tüze akkor ért a puskaporhoz, amikor a törökök diadalittasan berontottak a várba. Az építményt több száz török katona sírjává vált. Hasszán pasa bosszúból a vár megmaradt részét is leromboltatta, és innentől kezdve egészen napjainkig a dédesi vár romvárként van nyilvántartva.
A vár egy bástyájának sarokfalai még láthatók, illetve az egykori erőd helyén több helyen várfalmaradványok tűnnek elő a bokrok közül. Ezek állapota igencsak leromlott.
Dédesi vár emléktáblája
A várrom megtekintése után visszaindulunk, és a Sárga sáv jelzés elérését követően É felé folytatjuk utunkat. A Sárga sáv jelzésen előbb a műutat érjük el, ahol balra fordulva rövidesen beérkezünk Nagyvisnyó községbe.
Nagyvisnyó
Nagyvisnyó: Nagyvisnyó község Heves megye Bélapátfalvai járásában Szilvásváradtól 5 kilométerre. Hegyekkel ölelt helyen, a Bükki Nemzeti Park területén, a Szilvás-patak mellett fekszik. Az ősrégi kis település nevét a 12. században említették először Vyznyo néven, ekkor a Bél nemzetség birtokai közé tartozott. Idővel itt két Visnyó: Kis- és Nagyvisnyó alakult ki. 1407-ben Lastóczi Sebestyént iktatták be a település birtokába, majd utánuk a Csapi családé, 1460-ban Krucsai Tamás, Agócz Péter birtoka lett, 1473-ban Kozma Istváné, és a század végén, 1492-ben Ujfalussi Miklósé és Pálé volt. 1569-ben Kisvisnyó pusztára I. Rákóczi György, Kálnássy Ferenc és Deregnyei Pál kapott János Zsigmond királytól királyi adományt. 1598-as összeíráskor Nagy-Visnyó a varannai plébániáé volt. 1663-ban Bocskai István, Soós György és a Drugeth család birtoka volt. 1672-ben Drugeth Györgyné a maga részét a varannai pálosoknak adományozta. A pálos rend megszűntével később az eperjesi görög katolikus püspökségé lett.
Post to:
FacebookMySpaceDiggDelicious
StumbleUponGoogle BookmarksYahoo! Bookmarks
FunPHEMiDEMi

Comments

Loading...

Leave your comment

Name:
Email: (Optional)
URL: (Optional)
Message:
You can use some HTML tags, such as <b>, <i>, <u>, <s>
Verification:


Regenerate
 
©2016 Mobile Action Technology, Inc.